Vicc az eredményességről…

Élt egy városban két ember, akiket ugyanúgy, Szekeres Bélának hívtak, de az egyik pap volt, a másik pedig taxis. A sors úgy hozta, hogy egy napon haltak meg.
Feljutnak a mennyországba, a kapuban Szent Péter várja őket.


– Hogy hívnak? – kérdezi Szt. Péter az elsőt.
– Szekeres Béla.
– Te vagy a pap?
– Nem, a taxisofőr.
Szt. Péter megnézi a névsorát és így szól:
– Jól van, elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez az aranyszálakkal szőtt tunika és ez a rubinberakásos aranybot. Beléphetsz.
– Köszönöm, köszönöm… – mondja a taxis.
Közben sorra kerül két másik ember, utánuk pedig a másik Béla, aki végignézte honfitársa belépését.
– Hogy hívnak?
– Szekeres Béla.
– Te vagy a pap?
– Igen.
– Nagyon jó, fiam. Elnyerted a paradicsomot. Tiéd ez a poliészterköpeny és ez a műanyag bot.
Mire a pap:
– Bocsánat, nem dicsekvésképpen mondom, de … itt valami tévedés lesz.
Én Szekeres Béla áldozópap vagyok!
– Tudom, fiam, elnyerted a paradicsomot, tiéd a poliészter…
– Nem, az nem lehet! Ismerem a másik urat, taxisofőr volt, egy városban éltünk. Borzalmas egy taxis volt! Felhajtott a járdákra, mindennap ütközött, egyszer egy háznak is nekiment. Pocsékul vezetett, lámpaoszlopokat döntött ki stb. Én pedig életemből 50 évig minden vasárnap prédikáltam a templomban. Hogy lehet az, hogy neki aranyszálas tunika és aranybot jut, nekem pedig ez? Itt valami tévedés történt!
– Nem, nincs itt semmi tévedés – mondja Szt. Péter. – A helyzet az, hogy a mennyországot is elérte a globalizáció a maga értékrendjével. Már nem úgy értékelünk, mint azelőtt.
– Hogyan? Nem értem…
– Ma már célok és eredmények alapján ítélünk. Nézd, elmagyarázom a te esetedet, és rögtön megérted. Az utóbbi ötven évben valahányszor prédikáltál, az emberek aludtak. De valahányszor a taxis vezetett, az emberek imádkoztak és eszükbe jutott Isten. Vagyis ki adta el jobban a szolgáltatásainkat? Bennünket csak az EREDMÉNYEK érdekelnek, fiam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.